Mesohippus és Miohippus: kb. 25-40 millió éve az oligocén korban jelentek meg. 
A hőmérséklet és az éghajlat megváltozott, több lett a tűlevelű fa, mint lombhullató. 
Gyérült az erdő a mocsár visszaszorult - utat engedve a puha földnek, a fű pedig 
egyre jobban elterjedt. A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló,
és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, 
közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. 
Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak.
10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék 
váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább 
alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt hogy kényelmesen 
elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt, 
így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat. A fellelt leletek 37-32 millió évvel 
ezelőtti időről tanúskodik.

Merychippus: 17 millió évvel ezelőtt (késő Miocén korszak) egy teljesen 
új lófajta tűnt fel ebben az időben Észak-Amerikában. A kb. 90 cm magas 
Merychippus alkalmazkodott az ottani síkságok kemény füveihez. Bonyolult 
őrlőfogakkal rendelkezett, hogy a durva, kemény füvet is meg tudja rágni. 
Ezek a fogak már egészen hasonlóak voltak a ma élő lovak fogaihoz. Az oldalsó 
lábujjai tovább kisebbedtek, és már nem érintkeztek a földdel. A fő lábujj megvastagodott. 
Nem voltak már mancsai, súlyát a középső lábujjon lévő egyetlen meg növekedett 
pata hordozta. A nagyobb síksági lovak, 17-11 millió évvel ezelőtt mindinkább csordákban éltek. 
Ez volt a ma élő legelő ló vélhető elődje.

Pliohippus: A Pliohippus volt az első monodaktilus, vagyis (egylábujjú állat) 
az evolúciós történelemben. Patája a középső ujjának továbbfejlődéséből alakult ki, 
mivel még inkább szüksége volt a gyorsaságra, hogy egyetlen fegyverével, 
a gyors meneküléssel lehagyja ellenfeleit. Az ő fogsora és végtagjai majdnem 
azonosak a ma élő lóéval. Lombfogyasztóból fűfogyasztóvá vált, mert az erdők " átadták" 
helyüket a füves pusztáknak. Póni nagyságúak voltak. (10 millió évvel ezelőtt) 
Ezen egyedek 12-6 millió évvel ezelőtt szétszóródtak és szaporodtak Dél-Amerikában, 
Ázsiában, Európában és Afrikában egyaránt.
Amerikából kb.8000 éve eltűnt és nem is tért oda vissza az 1400-as évekig, 
amikor is a spanyolok lovakat hoztak Nyugat-Hemisphere-be. Maradványait sok késő 
Miocén lelőhelyen is megtalálták: Colorado-ban, az Amerikai Nagy Síkságon 
(Nebraska, Dakota), Kanadában. Ebben az időszakban a lovak egy része átvándorolt 
Ázsiába, ahol gyorsan elszaporodott és szétszéledt Európába is. Ekkortájt elnyerte 
végső formáját a ló Észak-Amerikában.

Equus caballus Nem más, mint a ma élő ló kb. 1 millió évvel ezelőtt jelent meg. 
Később több változat is kialakult. Equus : (az Equus szó lovat jelent) kétmillió évvel ezelőtt  
a Pliohippus utódaiban már felismerhetővé vált a ló mai formája. A lovak pusztákban éltek, 
színei is alkalmazkodtak a pusztai élethez. A nyakukon és a farukon és a végtagjaikon ugyan 
még felismerhetőek voltak a zebracsíkok, de a fakó barna pusztaszín vált jellemzővé. 
Ám ekkor a klíma drámaian változni kezdett. A jégkorszakban és az azt követő korban  
a különböző éghajlati zónák erőteljesebben jutottak kifejezésre, a lovak pedig  
alkalmazkodtak hozzájuk. A változó életterek kialakították a ló őseit.